Ki is vagyok ÉN valójában?

Fekete Éva

Azon kívül, hogy van egy nevem és van születési időpontom, lakcímem, ami alapján be tudnak azonosítani, de ettől függetlenül ki is vagyok Én valójában ?
Ha mélyebben belegondolunk ebbe a kérdésbe nem egyszerű a válasz. Azért, mert valójában tényleg nem ismerjük önmagunkat. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy mi a kedvenc ételem, vagy a napi rutinjaimban mi a feladatom.

Amikor elkezded a dolgok mélyebb összefüggéseit keresni, akkor azt mindig valami hatására kezded el ( mondjuk, történik valami olyan dolog amire szamítottál, de valamiért mégsem kaptad meg ). Csak úgy általában, nem kezdünk el magyarázatok után kutatni. Ugyanígy van ez az önismerettel is. Sajnos az emberek nagy százalékánál, kell valami olyan lelki fájdalom, ami kiváltja azt, hogy az önismeret csengője megszólaljon.
Elkezdünk kicsit másképp, más nézőpontból is megvizsgálni dolgokat magunk körül. Ha nem elég mély a fájdalom, akkor itt meg is szokott állni a kutatás. Egy két dolog kipipálódott, minden rendben, mehetünk is tovább. Igenám, de egy idő után újra azon kapjuk magunkat, hogy már megint egy újabb váratlan betolakodót kaptunk, és újra mély fájdalom lett úrrá rajtunk. Ismerős az érzés, itt már jártunk, de valójában akkor sem oldottuk meg a helyzetet, maximum a szőnyeg alá söpörtük, hiszen ha valóban megoldottuk volna nem lennénk ugyanabban a helyzetben.

Előbb vagy utóbb el fogunk jutni egy olyan pontig, ahol már tényleg érdekelni fog minket az a kérdés, hogy ki is vagyok Én valójában? Ami nem a külsőségekről szól majd, nem azt fogom figyelni ami kézzel fogható, látható és bizonyítható.
Egy olyan valamit kezdünk el keresni, ami belül van ezért láthatatlan, és mivel nem vagyunk egyformák, mindenki csak hasonlóan tud vélekedni róla. Ráadásul soha nem is lesz kézzel fogható, hiszen ez nem a fizikai síkon működő, ez csakis érezhető.
Tehát megismerni magunkat melós és elég hosszú idő.
Minnél később kezdünk bele annál nehezebb a dolgunk vele. Hiszen ha húsz évesen kezdjük “csak” húsz évet kell megfejtenünk, ha negyven évesen, akkor már negyven évet kell megérteni. De sosincs későn ehhez!

Érdemes a megszületésünktől elkezdeni megismerni a saját életünket és szépen lassan minden fontos eseményt felidézve haladni egészen a mai napig. Már ezt végig gondolva is rengeteg dolog köszönhet vissza ránk. Felismerhetünk vissza, visszatérő dolgokat, illetve láthatjuk azt, hogy reagáltunk egy egy élethelyzetre.Felszínre kerülnek gyenge és örömteli pillanataink egyaránt, amik feledésbe merültek.

Életünk legmeghatározóbb része a gyerekkorunk. Onnan merítkezünk egész életünkből. Egyre jobban, ahogy telnek az évek, elfelejtjük megadni saját magunknak azt amire a lelkünk igazán vágyik. Gyermekként csak magunkkal foglalkozunk, önfeledten belemerülünk abba ami éppen érdekel. Sokszor még enni sincs időnk. Aztán ahogy telnek az évek előtérbe helyezünk  mást, másokat és magunkra már nincs se időnk se energiánk.

Érdekessége a dolognak, hogy ha magunknak nem adunk, egy idő után lemerülünk. Még jobban boncolgatva a dolgot, ha magamnak nem vagyok fontos, akkor, hogy várom el azt, hogy másnak az legyek? Hogy várom el a másiktól, hogy szeressen és tiszteljen ha magammal nem teszem meg? Minden belőlünk indul ki és oda is tér vissza.
Rengeteg csalódástól és fájdalomtól kimélhetnénk meg magunkat, ha tisztában lennének önmagunkkal. Könnyebben oldanánk meg a feladatainak mert nem lennének félelmeink és kétségeink. Elengedhetetlen lenne mindenki számára ez az ismeret, ezt egyik tantárgyban sem tanították soha, sőt még a szüleink sem mindig tudják, ismerik, kik is vagyunk valójában.

Ez a saját utunk.  Ma már sokan tudnak ebben a segítségedre lenni de a döntést, és azt a munkát ami ezzel jár, senki nem tudja átvenni helyetted. Ez az egy dolog, amit magadért teszel a boldogságodért a szabadságodért.
Ez az az idő ami megtérül neked, mert maximálisan a javadra válik. Megtelsz, kiteljesedsz és ezt fogod sugározni. Meglátod, hogy a napjaid is teljesen másképpen fognak telni, mert megadtad magadnak amire vágytál, a figyelmedet, amit csak te adhatsz meg magadnak. A törődést végre, mert eddig mindig mással voltál elfoglalva.
Kívánom, hogy juss el arra a pontra az életedben, ahol  felteszed magadnak a kérdést: Ki is vagyok Én valójában?
Ott kezdődik el az igazi élet, nem fogod érteni, hogy tudtál nélküle eddig létezni. Mert akkor  rájössz, eddig nem élet volt az csak létezés.

További bejegyzések

Legjobb szülő

A fogantatás pillanatától együtt vállaltad a felelősséget, a szeretetet az örömet, a büszkeséget, a gondoskodást és a lemondásokat is.Azt vállaltad, hogy mindig megpróbálsz, a legjobb

Olvass tovább>>

Lelki béke

Miért is fontos ez a állapot? Mit is jelent a lelki béke pontosan ? Egyáltalán békétlen?Ezen a dolgon csak akkor kezdünk el igazán elmélkedni, amikor

Olvass tovább>>

Önmagunk titkai

Mennyi minden élmény, tapasztalás, öröm, bánat, szomorúság, képzelet van lelkünk mélyén?! Sok sok mindent pakoltunk bele önmagunk legféltettebb világába, oda amit még sokszor, mi sem

Olvass tovább>>

Ne maradj le az új programokról és cikkekről, iratkozz fel a hírlevelemre!

Close Menu